ÉLETEM FORDULÓPONTJA

Amikor anyám 1969. októberében meghalt, senkim nem maradt, akivel bánatomat megoszthattam volna. Édesapámhoz soha nem tudtam közel kerülni. Anyámat nagyon szerettem. Amennyire vissza tudok emlékezni szívbaja volt, 49 éves korában hagyott itt bennünket.
Tizenhat éves lány voltam akkor, s el kellett látnom a háztartást apám és nyolcéves húgom számára. Este, amikor a többiek pihentek vagy szórakoztak, nekifeszültem a leckémnek és éjszakába nyúlóan tanultam. Feketekávéval tartottam ébren magam. Ebben az időben egy jószándékú barátom azt javasolta, hogy próbálkozzam a spiritizmussal. Keressek az elhunytak lelkeinél tanácsot a további életutamra.
Később apám újra nősült. Közben befejeztem tanulmányaimat, nagyanyámhoz költöztem és megpróbáltam munkát keresni. Nagyanyám akkor már közel járt a nyolcvanhoz, de minden este hangosan imádkozott értem. Sejtelme sem volt róla, hogy én milyen sötét praktikát űzök. Ismerkedni kezdtem a fekete mágiával, a varázslással is, és beszereztem egy csomó könyvet az okkultizmusról.
Amikor egy este belefogtam, hogy elmondjam a Miatyánkot visszafelé – ez egy része a sátáni misének -, úgy tűnt, mintha nagyanyámat hallanám imádkozni, s mintha valaki azt mondta volna, hogy pokolba fogok kerülni. Fogalmam sem volt, honnan jön ez a hang.
Néhány hét múlva egy barátnőm meghívott valamelyik hívő gyülekezet istentiszteletére. Ő nem sokkal korábban megtért, Jézus Krisztusban élő hitre jutott; feltűnő változás ment végbe az életében, s ez engem kíváncsivá tett. Az emberek, akikkel a gyülekezetben találkoztam, teljesen mások voltak, mint az eddigi ismerőseim. Öröm, békesség sugárzott róluk, és minden kérdezősködés nélkül befogadtak maguk közé. Pedig meglehetősen furcsa benyomást kelthettem: tetőtől talpig feketébe voltam öltözve, az arcom erősen kifestve, s a nyakamban egy amulettet viseltem.
Hívtak, hogy jöjjek máskor is. Elfogadtam a hívást és jöttem. Nem értettem meg mindent, de az a második este nem múlt el anélkül, hogy – felfoghatatlan gyorsan – rá ne döbbentem volna, milyen rettenetes ördögi úton járok, s hogy Krisztus az én bűneimért is meghalt. Egy nőtestvér beszélt és imádkozott velem – magam képtelen voltam imádkozni -, s egyszerre új emberré lettem. Megtisztulást és súlyos tehertől szabadulást éreztem.
Ez volt életem fordulópontja. Okkult tartalmú könyveimet az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 19,19 Igéje szerint elégettem – jobban mondva elégetettem, mivel ahhoz nekem nem volt erőm. –
Azóta évek teltek el, s én boldogan járok az Úr követésének útján.

  1. F.
    Forrás: Élet és Világosság 95/9