Isten meg tudja tenni!

Müller Györgyről, a bristoli árvák atyjáról meséli egy kapitány, akinek hajóján utazott Angliából Kanadába:
Kanada felé sűrű ködbe kerültünk. Már hosszabb ideje álltam a parancsnoki hídon, amikor valaki a vállamra tette a kezét. A bristoli Müller György volt.
— Kapitány — szólalt meg — vasárnap délután Quebecben kell lennem.
— Lehetetlenséget kíván tőlem — jelentettem ki és a sűrű ködre mutattam.
— A hajója képtelen rá, de Istennek megvannak az eszközei, hogy időben odaérjek. 57 év alatt még egyetlen megbeszélt időpontról sem késtem le.
— Én sajnos nem tudok Önnek segíteni, ezt beláthatja!
— Igen, ezért menjünk le a kabinba és imádkozzunk.
Értetlenül néztem erre az emberre, és magamban azt gondoltam, hogy a bolondok házában lenne a helye.
— Müller úr — jegyeztem meg mégegyszer — tudja egyáltalán, hogy milyen sűrű és milyen veszélyes a köd?
— Nem — válaszolta —, de ismerem az élő Istent, aki életem minden útján vezet.
Lementünk a kabinomba. Letérdelt és olyan egyszerűen, gyermeki módon imádkozott, hogy azt gondoltam magamban, hogy ez az ima egy gyerek szájába illene. Körülbelül így hangzott: Uram, ha a Te akaratod, akkor vedd el a ködöt. Te tudod, hogy ott kell lennem Quebecben vasárnap délután.
Miután imádkozott, felállt és így szólt hozzám:
— Önnek nem kell imádkoznia, mert először is Ön nem hisz, másodszor pedig tudom, hogy Isten engem már meghallgatott.
Kicsit furcsán néztem ugyan rá, de ez nem rendítette meg. Barátságosan közölte:
— Kapitány, ismerem az én Uramat. Még nem volt olyan nap, amikor ne engedett volna magához. Jöjjön! Meglátja eltűnt a köd.
Amikor kiléptünk, a kilátás tényleg tiszta volt. Teljes erővel tudtunk haladni, és vasárnap időben ott voltunk Quebecben.

Forrás: Evangéliumi életképek – Evangéliumi kiadó